Tegnapelőtt volt a műtétem egy éves évfordulója és tegnap voltam nőgyógyásznál. Nincs új miómám és a méhem is teljesen meggyógyult, semmi nyoma a műtétnek. Az elmúlt egy évben sokat tettem azért, hogy egészséges legyek...

A műtét után elhatároztam, hogy sokkal egészségesebben fogok élni, mint előtte. Már az első hónapokban igyekeztem többet mozogni, de az intenzív mozgást 4 hónappal később, február végén kezdtem el. A futást választottam, aki olvasta a korábbi cikkeimet, tudja, hogy már a műtét előtt is próbálkoztam vele, nagyon szép eredménnyel. A nulláról két hónap alatt lefutottam a 4 km-t. Februárban ismét a nulláról kellett kezdenem. Szépen lassan haladtam Scotti kutyámmal, folyamatosan növeltük a távot. A kitűzött célomat, hogy május 1-ére lefutom a 4 km-t, sikeresen teljesítettem. Ezután beneveztem életem első futóversenyére, mely június 4-én volt, 4,8 km és ezt is sikeresen teljesítettem. 

Ami az étkezést illeti, eleinte nem diétáztam, aztán tavasztól igyekeztem egészségesen étkezni és nyár közepétől pedig minimális kenyeret, tésztát, burgonyát és rizst ettem. Mivel márciusban voltam endokrinológusnál, készült hormonlabor és a Letrox szedését javasolta, hogy teherbe essek, ezért jól meghíztam nyárra. A Letrox szedését júliusban abba hagytam, mivel nem igazán láttam értelmét a próbálkozásnak, hiszen nem is akarunk mindenáron babát, na meg a koromból adódóan elég kicsi az esélye a természetes teherbe esésnek. Már a műtétet követő első héttől szedem a barátcserje tablettát, 900 mg/nap és ezt az endokrinológus is megerősítette, hogy szedjem.  

A menstruációm teljesen rendben, néhány órát fáj a hasam, de a fájdalom meg sem közelíti a műtét előttit és az egész lezajlik 3 nap alatt. A nőgyógyász biztatott, hogy gondoljuk meg a mesterséges utat a teherbe eséshez, úgy hogy most gondolkodunk, mi legyen. Jelenleg nagyon jól érzem magam és nem tudom szeretnék-e változtatni az életemen. Csak azért mert ezt várja el a társadalom, nem akarok gyereket. Egyelőre vegyes érzelmeim vannak, bizonyára nagyon jó érzés anyának lenni, de nagyon jó érzés ilyen értelemben függetlennek maradni. Másrészt 40 éves vagyok és rengeteg a kockázat, nem beszélve a felnevelésről, jó esetben is 60 éves lennék, mire a gyerek nagykorú. De hamarosan elhatározom, mi legyen.

Két héttel ezelőtt nagy elhatározásra jutottam, mégpedig, hogy lefogyok. Tudtam, hogy ehhez egyedül már kevés vagyok, ezért szakértő segítséget kértem. Jelenleg a fogyókúra 2. hetének végén járok és eddig nagyon sikeres. 1 hete szénhidrát diétát is csinálok, a futás és a személyi edzővel történő izomerősítés, alakformálás mellett. Célom karácsonyra leadni 10 kilót. Így két hét után tudom, hogy sikerülni fog!

Hamarosan újra írok, ha eldöntöttem, belevágok-e a babaprojektbe vagy maradok független.