2013-ban elhatároztuk párommal, hogy babát szeretnénk és néhány hónap próbálkozás után a terhességi teszt pozitív lett. 37 évesen meglepett, hogy ilyen hamar sikerült az első baba, de mire megszoktam a gondolatot, már le is kellett róla mondanom...

2013. július elején egyik reggel éreztem, hogy valami más... érdekes szédülést éreztem és rögtön tudtam, hogy terhes vagyok. Gyorsan vettem egy tesztet, ami azonnal pozitív eredményt mutatott. Egy hétre rá elmentem egy dokihoz - nevezzük "X" dokinak - a magánrendelésére és az ultrahangon már látszott a petezsák. Következő hétre berendelt a szakrendelésre UH-ra, ahol már szívverés is volt, ekkor voltam 6 hetes terhes. Egy hónap múlva kellett visszamennem, addig megcsináltattam a vérvizsgálatot, védőnőnél és háziorvosnál is voltam. Voltak enyhe tüneteim, kis hányinger, szédülés, derékfájás, de nem volt vészes. Aztán eljött az UH ideje, ahol azonnal kiderült, hogy kb. 8 hetesen elhalt a magzat, missed ab. Pont augusztus 20. előtt voltunk, így 5 napot várnom kellett a műtétre, ami sokkal nehezebb volt, mint maga a műtét. Nem szeretnék hosszasan írni se a műtétről, se a magzatelhalásról, mert nem ez a blogom témája. Viszont ami biztos, megkérdeztem "X" orvost, hogy kell-e valami kivizsgálás vagy a gyógyulás után újra lehet próbálkozni. A válasz az volt, hogy nem kell, teljesen természetes a magzatelhalás, biztos valami genetikai probléma, 2 hét múlva menjek vissza a szövettan eredményért. Visszamentem, az UH rendelésén adta oda a leletet, de nem vizsgált meg UH-val.

6 hét múlva visszamentem a magánrendelésére, ahol megvizsgált és azt mondta minden rendben, anélkül, hogy UH-val megnézett volna. Hittem neki, bíztam benne és reméltem, hogy hamarosan újra babát várok... aztán minden hónapban terhességi tüneteim lettek, mellfeszülés, szédülés, hányinger, aztán meg hónapról-hónapra egyre erősebb és hosszabb menstruáció. 2013. december közepén jeleztem neki, hogy valami nem oké, erre kiírt hormonlaborra következő menstruáció 3. napjára, ahol kiderült, hogy magas a prolaktinom. Aztán következő hónapban ismét hormonlabor, ahol ismét magas volt a prolaktin. Anélkül, hogy megvizsgált volna, felírt gyógyszert és beutalót agyi MR vizsgálatra, mivel a magas prolaktint okozhatja hipotalamusz daganat is. Ez 2014 márciusban volt és júniusra kaptam időpontot a vizsgálatra. Addig keményen edzettem és homeopátiás cseppeket szedtem hormonszabályozásra. Úgy tűnt javul az állapotom. Az MR vizsgálat eredménye persze negatív lett, így abba is hagytam a cseppeket.

Aztán 2014. júliusban nagyon rosszul lettem - állandó szédülés, görcsölés, aluszékonyság, szó szerint alig éltem - ismét jeleztem a dokimnak, aki annyit válaszolt, hogy szabadságon van és szerinte a meddőségi központot keressem fel. Na ez volt az a pont, ahol betelt a pohár. Kértem egy másik dokihoz - nevezzük "Y"-nak - időpontot, de csak augusztus végére kaptam. Épp a missed ab műtét után egy évvel mentem "Y" orvoshoz, aki megvizsgált, majd hüvelyi UH-t csinált és csak annyit mondott, hogy "ajjajj, van két szép nagy miómája". Mindkettő 4-5 centis volt, az egyik nagyon rossz elhelyezkedéssel, befelé nyomja a méhfalat. Miután magamhoz tértem a döbbenettől, megkérdeztem mit lehet tenni. Akkor tudtam meg, hogy létezik egy gyógyszer (Esmya), amit 2 X 3 hónapig lehet szedni támogatottan és összemegy tőle a mióma, ami azért fontos, hogy könnyebben műthető legyen, illetve segít abban is, hogy az általános állapotom javuljon, mivel a miómák nem csak vérzékenységet és vérszegénységet okoznak, hanem teljesen legyengítik az immunrendszert is. Azt is elmondta, hogy már létezik laparoszkópos műtét, de nem Székesfehérvár környékén és hogy olyan rossz helyen van az egyik mióma, hogy nagy a kockázata a műtét közbeni erős vérzésnek és így a méheltávolításnak. Ő akkor Budapesten a SOTE-t javasolta. Habár "Y" orvos hosszútávon nem tudott segíteni, de hálás vagyok neki azért, hogy diagnosztizálta a miómákat, ami "X" orvosnak egy év alatt nem sikerült. 

A következő bejegyzésben mesélek arról, hogy mit tudtam meg a miómákról, milyen volt a gyógyszeres kezelés első néhány hete és szó esik a következő orvosról is, akinél jártam.