2014. augusztus 22-én egy évvel a missed ab műtétem és sok-sok kínlódás után kiderült, hogy két 4-5 centis miómám van, ami minden problémám okozója. Hazafelé menet a dokitól kavarogtak a gondolataim a betegségről, a műtétről és hogy most mi hogyan lesz. Amikor hazaértem, azonnal bekapcsoltam a gépemet és rákerestem, hogy mi is az a mióma...

Hamar megtudtam egy csomó mindent, több olyan oldal is van, ahol részletesen le van írva minden a betegségről, tünetekről, kezelési lehetőségekről és a műtétről is. Csak röviden, a mióma a méhizom jóindulatú daganata, nem igazán tudni mitől alakul ki, de valószínűleg szerepet játszik benne a hormonegyensúly felborulása is. A leggyakoribb 35 év feletti gyermektelen nőknél, de bármilyen korban kialakulhat. Néhány éve még nagyrészt hasi műtéttel gyógyították, sok esetben felesleges méheltávolítást hajtottak végre. Ma már szerencsére egyre több helyen végeznek laparoszkópos műtétet a méh megmentésével. Az egyre több hely nem jelenti azt, hogy minden kórházban, sőt azt sem, hogy minden nagyobb kórházban, de tény, hogy növekszik a laparoszkópos műtéti lehetőségek száma. Emellett lehetőség van embolizációra is, amikor valami furcsa eljárással elzárják az ereket és elsorvad a mióma. Ezt meg aztán pláne kevés helyen végzik. A műtét előkészítésére és a miómák méretének csökkentésére az Esmya nevű gyógyszer alkalmazását javasolta "Y" orvos, amit a következő menstruáció első napján el is kezdtem szedni. 

A diagnosztizálás után néhány hét elég nehéz volt számomra. Még ha jóindulatú, akkor is daganat, akkor is műteni kell. Persze nem minden miómát kell műteni, de ha az ember szeretne babát, akkor erősen ajánlott, mert ugyan teherbe lehet esni miómával is, de nagy a kockázata a vetélésnek és a koraszülésnek. És akkor is műteni kell, ha komoly problémát okoz, mint nálam. Nagyon dühös voltam "X" orvosra, akinek egy év alatt nem sikerült diagnosztizálnia a miómákat, pedig ha korábban kiderül, valószínűleg nem kerültem volna annyira rossz állapotban, amilyenben voltam. Annak viszont örültem, hogy kiderült, miért kell annyiszor pisilni járnom, mert hogy az egyik mióma a húgyhólyagot nyomja. Szóval elkezdtem szedni az Esmya-t, aminek volt eleinte némi mellékhatása, például szédülés, hőhullámok, de csak néhány hétig. Aztán elmúltak, én pedig egyre erősebb lettem, olyan, amilyen már rég voltam. 

Szeptemberre kaptam időpontot "Z" orvos magánrendelésére, - ő a 3. orvos a történetemben - , aki a SOTE orvosa és amikor megvizsgált sok jót nem ígért. Azt mondta szedjem be az első három hónap gyógyszert, majd menjek vissza hozzá, aztán meglátjuk. Biztosított róla, hogy bármikor kereshetem, ha gondom adódna. Azt is elmondta, hogy nagy valószínűséggel annyira legyengítette a szervezetemet a mióma, hogy egy sima vírusfertőzéssel is kórházba kerülhetek. Hát nem voltam boldog, de mivel napról-napra erősebbnek éreztem magam, ezért nem aggódtam. 

Amikor az ismerőseim megtudták, hogy milyen betegségem van, akkor többen is a "lelki okokat" emlegették. Olyanokat mint például gyerek utáni erős vágy, meg elfojtott sérelmek vagy már nem is tudom mit. A betegségeknek nem hiszem, hogy lelki okai lennének, legalább is az ilyen jellegűeknek. A gyógyuláshoz nagy lelkierő és pozitív hozzáállás kell, de az egy óriási butaság, hogy azért van miómám, mert annyira vágyok a gyerekre. Már csak azért is, mert soha nem voltam "anyatípus", nem ragaszkodom minden áron a gyerekhez, ha nem fog sikerülni, akkor nem fog. Nagyon jó lenne, de gyermek nélkül is lehet teljes életet élni. Persze igyekeztem, hogy senkit ne bántsak meg, mindenkit meghallgattam, de maximálisan hiszek az orvostudományban és kiegészítő kezelésként a természetgyógyászatban. 

3 hónap Esmya szedés után november végén mentem vissza "Z" orvoshoz. A vizsgálton kiderült, hogy a miómák 1-1 centit összementek, de a doki szerint nehezen műthető helyen van az egyik. Mondta, hogy döntsük el, mit szeretnénk és mivel 2 x 3 hónapig lehet szedni az Esmya-t támogatottan, ezért 1-2 hónap kihagyás után folytassam, de dönthetek a műtét mellett is. Ha pedig babát szeretnénk, akkor műtét után lombik program. Hát jól összezavart, mert bíztam benne, hogy sokkal biztatóbbat mond. Megbeszéltük, hogy keresni fogom és néhány hét múlva próbáltam is felvenni a kapcsolatot vele, hogy elmondjam, úgy döntöttünk babát szeretnénk. Mivel többszöri próbálkozással sem értem el, ezért elhatároztam, hagyom az egészet egy darabig...

A következő cikkemben elmesélem, hogy hogyan kezdődött a 2015-ös év, többek között a kórházi élményeimet a fertőző osztályról és szó esik majd a természetgyógyásznál tett látogatásomról és az általa ajánlott kezelésekről.