Közel két év küzdelem - három orvos, gyógyszer, kórház, természetgyógyász - után, 2015. májusában kezdtem el a második három hónapos Esmya kúrát és ekkor határoztam úgy, hogy maximálisan a gyógyulásra koncentrálok és persze keresek egy olyan orvost, aki valóban segíteni akar...

Miután az első adag Esmya 2014. november végén elfogyott és "Z" orvos, aki a harmadik doki a történetben nem igazán reagált a megkereséseimre, úgy döntöttem nem foglalkozom a miómákkal, hiszen nagyon jól voltam. 2015. január jól telt, de aztán hamar rá kellett jönnöm, hogy attól, hogy nem foglalkozom velük, attól még ott vannak és okozhatnak gondot...

2014. augusztus 22-én egy évvel a missed ab műtétem és sok-sok kínlódás után kiderült, hogy két 4-5 centis miómám van, ami minden problémám okozója. Hazafelé menet a dokitól kavarogtak a gondolataim a betegségről, a műtétről és hogy most mi hogyan lesz. Amikor hazaértem, azonnal bekapcsoltam a gépemet és rákerestem, hogy mi is az a mióma...

2013-ban elhatároztuk párommal, hogy babát szeretnénk és néhány hónap próbálkozás után a terhességi teszt pozitív lett. 37 évesen meglepett, hogy ilyen hamar sikerült az első baba, de mire megszoktam a gondolatot, már le is kellett róla mondanom...

Sok szeretettel üdvözlök mindenkit! Miért is írom ezt a naplót? Egyik oka, hogy megosszam sorstársaimmal azokat a tapasztalatokat, amelyeket az évek alatt gyűjtöttem a betegséggel és a gyógyulással kapcsolatban, másrészt úgy gondolom, hogy ha leírom az eddig történteket és a jövőben is vezetem a naplót, sokat fog segíteni a végleges gyógyulásomban.